Vidéki kertes házban rengeteg pók van. Nem szeretem őket. Sőt, mondhatni félek tőlük. Jeges áramütésszerű  borsózás fut végig a testemen, amikor meglátok egyet. Megölni nem szabad őket ugye a babona miatt, meg amúgy is hasznosak, így én a porszívóba szoktam betessékelni őket. Ott van sok kaja nekik, meg sok kis barát, lehet bulizni. És az én megnyugvásomra onnan kijönni sem tudnak.

Délelőtt az alvós szobában mászott egy kisebb példány a falon. Gyorsan hoztam a porszívót, felporszívóztam, meg még jól rá is szívattam, hogy tuti jól bekeveredjen a többi pókkal meg miegyébbel, ami bent van a gépben.

Anyám pont arra volt, természetesen azonnal jönnie kellett megnézni, hogy mit csinálok.

- Mit porszívózol?

- Pókot.

- Egy póknak ennyi áramot elfogyasztani?! - jegyezte meg megbotránkozva.

Aztán el is ment, így esélyem sem volt neki megmutatni, hogy ha a porszívó a legnagyobb teljesítményen 70 Ft-ot fogyaszt óránként, akkor arra a 30 másodpercre az az 50 fillér, az mitől rengeteg?! Még ha a sok kicsi sokra megy elvet nézzük is, napi 3 pókkal az havi szinten 60 Forint.

Mert ugye az sokkal jobb, hogy ő kiteszi az egyik ablakon az állatot, az meg visszajön a másikon, és még jól el is szaporodik. Naponta legalább 3 frissen kikelt kispókot porszívózok fel lakás szerte, ráadásul összehálóznak mindent. De ha pókháló van, az is baj.

Ah, mindegy is..szélmalomharc.