Pénteken mindig húsmentes napot tartok. Megbeszéltem a lányommal, hogy szilvásgombóc lesz az ebéd. Ez az egy olyan étel, amit én nem készítek, majd akkor, ha nagymama leszek és időm mint a tenger, de amíg percenként kell popit törölni, várat nézni, gyereket levenni a szekrény tetejéről, addig maradok a max. egy órás ételeknél - a szilvásgombóc nem az. Úgyis egy hete nem tudunk elmenni bevásárolni, délelőtt megejtjük, aztán 10 perc alatt kész a fagyasztott gombóc és még az alvásidőből sem csúszunk ki.

Ehhez képest ma sem tudtunk elindulni bevásárolni, nagy szabotőr a lányom. Törhettem a fejem, hogy az üres hűtőből mit is rakjak a gyerekek elé.

Találtam fagyasztott sóskát, paprika-paradicsom-uborkát, rántott sajtfalatokat, amit magamnak vettem vészhelyzet esetére, és tojást.

Lányom rettenetes duzzogást levágott, hogy neki nem kell sóska sem, tojás sem és a rántott sajtot is utálja. Erre jött anyám, hogy ő keménylebbencset fog főzni, úgy csinálja, hogy a gyerekeknek is jusson. Mondom szuper! Végre táplálót és egészségeset akarok főzni, erre ő elintézi egy sokkal egészségesebb és táplálóbb oljaban kisütött majd megfőzött tésztával krumplival összefőzve.

Most már tutibiztos, hogy csak akkor nem tápláló az étel, ha én főzöm. Biztosan azért lovagol ennyire ezen a táplálóésegészséges témán, hogy mindig megmenthesse tőlem a gyerekeket, bármi áron.