StreetKitchenen láttam jó kis sós tökmagos fagyi receptet. Gondoltam, mivel a gyerekek imádják a sós pörkölt napraforgómagot, abból megcsinálom a fagyit. Tegnap el is készültem, igazi jó kis sós-édes-szotyis-főzött-házi finomság lett a végeredmény. Gyerekek imádták.
Vittem anyunak meg apunak is egy jó adagot. Anya kivittem apának, aztán amikor jött be, pont elkaptam, méla undorral az arcán.
- Nem ízlik?
- De, de.
- Akkor mi a baj?
- Hát, nincs semmi baja, csak TÚL ÉDES és TÚL HIDEG - mindez olyan arckifejezéssel, mintha nyúlós csiganyálas, élő kukacos fagyiról beszéltünk volna.
A geil, állományjavító zsírral habosított műanyag fagyik csonttá fagyva kivéve a fagyasztóból, az mindig nagyon finom neki. A házi főzött fagyi, fagyigépben kifagyasztva, az már nem jó.
Szerencsére a gyerekek meg apukám az összeset megették, mielőtt felolvadhatott volna.
:/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.